NYELŐCSŐ [e] főnév (
bonctan)
A garatot a gyomorral összekötő, az embernél kb. 25 cm hosszú ujjnyi vastag, izmos falú cső, amelynek nyeléskor működésbe jövő izomzata a táplálékot a gyomorba juttatja; bárzsing.
- Szóösszetétel(ek): nyelőcsőmetszés; nyelőcsőtükör.