NYERÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hangutánzó)
- 1. A nyerít igével kifejezett cselekvés az a tény, hogy vmely ló nyerít. A csődör, a kanca, a mén nyerítése. Az istállóból nyerítés hallatszott. □ A szakadatlan
üvöltésbe belevegyül
paripák nyerítése, haldoklók hörgése. (Gárdonyi Géza)
- 2. (átvitt értelemben, rosszalló) A ló hangjához hasonló nevetés, röhögés, vihogás. □ Hehehe!
hahaha! hihohó! Nevet valóságos nyerítéssel az öreg. (Vas Gereben)