NYAVALYGÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. (népies) A nyavalyog (1) igével kifejezett állapot; betegeskedés, nyavalyáskodás. Sok nyavalygás után végre felépült.
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Hosszas és a hallgatót fárasztó, untató siránkozás, panaszkodás, nyafogás. A darab csupa nyavalygás. Elég volt már a nyavalygásból! Unalmas hallgatni örökös nyavalygásait. □ Bántó
a Molnár és Gyermekében,
az ártatlan leány hosszú nyavalygása. (Vörösmarty Mihály) E romlott, e lejárt világba Nyavalygás a poéta láza. (Reviczky Gyula)
nyavalygási; nyavalygásos.