NYAFOGÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. A nyafog igével kifejezett cselekvés, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki, főként gyermek nyafog. Idegesítő, nyűgös nyafogás; az álmos, beteg gyermek, a kényeskedő lány nyafogása. || a. Kényeskedő, durcás hanghordozás, nyafogó hang, panaszkodás. Affektált nyafogás. Nem is beszéd az, csak nyafogás.
- 2. (vadászat) Kutya, kül. vadat űző vadászeb csaholása. □ Ha kiugratott egy árva nyulat [a kopó], azt lassú kocogással,
nyafogással hajtotta órákig. (Bársony István)
nyafogási.