MEGPENGET tárgyas ige, (
népies) megpönget (
hangutánzó)
<Húrt, húros hangszert,> pengetve megszólaltat.
Megpengeti a hegedűt, a cimbalmot. A márványlapon megpengette a körmöci aranyakat. □ Sír a kedvem szárazfája, |
megpengetem a nyűtt, Bús hegedűt. (Tóth Árpád) || a. <Csizmáján levő sarkantyút> bokáját összeütve, ill. <más fémtárgyat> vmihez hozzáütve megszólaltat.
Megpengeti sarkantyúját.
- megpengetés; megpengetett; megpengető; megpengettet.