Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Kemény anyagot, kül. terményt> addig őröl, amíg liszt, ill. szemcsés anyag nem lesz belőle. A molnár megőrölte a búzát. □ A malomba mentem, Tiszta búzát vittem, A szerelem miatt Meg nem őrölhettem. (népköltés)
2. <Állat> rágva, rágcsálva elporlaszt, szétporlaszt vmit. A ló fogaival megőrli a zabot. A szú megőrli a fát. □ Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik. (Berzsenyi Dániel) Az ócska kastély még most is áll Pedig gerendáit megőrölte a szú. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Szakadatlanul érvényesülő, alig észrevehető hatásával> lassan szétrombol vmit. □ [Ferenc József] magára öltötte az örök nyugalom képét, s tökéletes hivatalnoka lőn e síri nyugalomnak, amely lassan mindent megőrölt. (Móricz Zsigmond)
megőrölés v. megőrlés; megőrölő v. megőrlő; megőrölt v. megőrlött; megőrlet v. megőröltet.