MEGÖZVEGYÜL [ë-e; g-ö] tárgyatlan ige -t, -jön (
választékos)
<Kül. asszony> özvegy lesz, özvegységre jut.
Még fiatal korában megözvegyült. □ Anyja, lutheránus tanárnak a felesége, megözvegyülvén, onnan jött Pestre
(Mikszáth Kálmán)
- megözvegyülés; megözvegyült.