MEGPASKOL tárgyas ige (
bizalmas,
hangutánzó)
Megpaskol vkit, vmit: vki testének vmely meztelen felületét tenyerével megveregeti.
Megpaskolta a gyermek arcát. Megpaskolta az ülepét. || a. <Vmely eszközzel> keményen megvereget vmit. □ Délceg fiatal nő sürgött-forgott a tűznél, krumplit aprított
, húst megpaskolt. (Mikszáth Kálmán)
- megpaskolás; megpaskolgat; megpaskoló; megpaskolt; megpaskoltat.