MEGPIRONGAT tárgyas ige
Enyhén, rendsz. szelíd szavakkal megszid vkit.
Meg kellett a fiamat pirongatnom. □ Eredj most a szemem elől, ne lássalak, mert csak az epém forr fel pirongatta meg a hadnagyot. (Mikszáth Kálmán) Mikor észrevette, miben mesterkedem, szelíden megpirongatott, hogy minek bántom a kemencét, mikor a kemence se bánt engem. (Móra Ferenc)
- megpirongatás; megpirongató; megpirongatott.