MÉGOLY [g-o] névmás, mutató (
ritka,
irodalmi nyelvben) (a főnévi tárgy-ragos alak köznyelvi)
- I. (melléknévi) (csak jelzőként) Mégolyan (I).
- II. (főnévi) -at (rendsz. egyes számban, tárgyraggal) Mégolyan (II). Ha mégolyat hazudik is, elhiszik neki.
- III. (határozószóként) (főleg melléknév, határozószó, ill. egyéb határozó előtt) Mégolyan (III. 1). □ Majd meglakoltatom ma őket én, Ha még oly nyegle kérkedők is! (Arany JánosArisztophanész-fordítás)