MEGPENDÜL tárgyatlan ige (
hangutánzó)
<Kifeszített húr megpendítve v. megütött fémtárgy> hirtelen pengő hangot ad.
A márványasztalon megpendült az ezüstpénz. Megpendül a kasza. □ S ha megpendűl [a lant] a méla nyúgalomban Az nem az összes hangszernek zenéje. (Petőfi Sándor) Itt gyakran pendül meg a sarkantyú zajos zene és szelíd lant mellett. (Kemény Zsigmond) Megdördülnek a puskák, és megpendülnek az íjak. (Gárdonyi Géza)
- megpendülés; megpendülő; megpendült.