MEGNYÍR tárgyas ige
Megnyír vkit, vmit: vmely élőlénynek haját, szőrzetét, ill. fának lombját ollóval v. nyírógéppel meghatározott mértékben rövidebbre vágja.
A borbély megnyírta a gyereket. A juhász megnyírja a juhokat. A kertész megnyírta a fákat, bokrokat, a sövényt. □ Ha a halálos betegnek fogát kihúzta
, megnyírta, megborotválta, eret is vágott rajta és mégsem használ: mit tehet [az orvos] arról. (Arany János) || a. (
népies) <Hajat, szőrzetet> meghatározott alakúra nyír.
Megnyírták a bajuszát, a haját, a szakállát.
- megnyírás; megnyírat; megnyírható; megnyíró; megnyírt.