MAGASLATI melléknév, (ritka, népies) magoslati
<Egy meghatározott területen> az átlagosnál magasabban levő; magaslaton levő. Magaslati állás, fekvés. || a. Olyan, ami általában véve 1000 m tengerszinti magasságnál feljebb kezdődik, fekszik; az ilyen vidékre jellemző, ott szokásos. Magaslati éghajlat; általában 1000 méternél magasabban fekvő hely légköri viszonyai, ahol a levegő tiszta, de egyúttal ritka, a légnyomás csökkent, a Nap sugárzása intenzív és főként ibolyántúli sugarakban gazdag. Magaslati gyógyhely, levegő; magaslati üdülőhely, vidék. □ [A szálló] nemcsak az örömök számára épült a hegyoldalon, a magaslati nap ibolyasugárzásában [= ibolyántúli sugárzásában]
(Hunyady Sándor)