MEGHASONLIK tárgyatlan ige -ok, -asz; -ott; -anék, -anál, -ana; (..noljon v. ..nljon v. ..noljék v. ..nljék); -ani
<Személy> ellentétbe kerül vkivel, vmivel, nézeteltérése, viszálya támad vele.
Meghasonlott a testvéreivel. Az örökösök meghasonlottak egymással. □ A kevély patriarcha az intésnek nem engede, és jobban szereté a pápával összeveszni, és meghasonlani a napnyugoti anyaszentegyházzal, mintsem a császári papucsot letenni. (Mikes Kelemen) || a.
Meghasonlik önmagával: elveszti lelki egyensúlyát, önmagába vetett hite megrendül. □ Az a hír volt róla elterjedve, hogy meghasonlott önmagával és a világgal. (Krúdy Gyula) || b.
Meghasonlik (az emberekkel, az emberiséggel, a világgal): az emberekben mélyen csalódva v. a közösség részéről fájdalmasan megbántva, elveszti életkedvét, a világ dolgai iránti érdeklődését, tettvágyát, s keserű, önmagába zárkózó közönybe merül. □ Euripides
meghasonlik az emberekkel, s élte végén elmenekül Athénből. (Péterfy Jenő)
- meghasonló; meghasonlott.