MEGÖLEL [g-ö] tárgyas ige
<A szeretet, elérzékenyülés megnyilvánulásaként> két karjával magához szorít, karjaiba zár vkit, vmit.
Megölelte és megcsókolta. Gyöngéden, hevesen, szenvedélyesen megölelte. Megölelték egymást. □ Megölelte bátyját, és indult rohanva. (Arany János) Egy virágot a pamlagon hagyott, Megölelem az ócska pamlagot. (Ady Endre) Úgy megölelte, hogy Moviszter vékony lapockacsontjai beléropogtak. (Kosztolányi Dezső)
- megölelés; megölelő; megölelt; megöleltet.