MEGMUKKAN tárgyatlan ige (főleg tagadó mondatban) (
bizalmas,
hangutánzó)
<Személy> szóra nyitja száját rövid, halk hangot ad, szólni kezd.
Egész este meg se mukkant. Számtanból hívták fel, de meg se tudott mukkanni. Meg ne mukkanj, akármit kérdeznek is! Nem is mert megmukkanni. □ A szerencsétlen szolgáló
ebéd alatt meg se mukkant. (Kosztolányi Dezső) A fiú meg se mukkant, mert azt hitte, varázslóval van dolga. (Karinthy Frigyes)