Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGMÉRKŐZIK tárgyatlan ige
  • 1. Mérkőzést lefolytat, végigküzd, erejét összeméri vkivel. A kihívás után megmérkőztünk. Annyira erős, hogy senki sem mérkőzhetik meg vele. A két sereg megmérkőzött. □ Mérkőzzél meg az én Jancsi gulyásommal. (Jókai Mór) || a. (sport) Versenyt végigküzd, a döntés kivívásáig vetélkedik vkivel. Az úszószámokban megmérkőzik a magyar csapat a franciákkal. A két futó 10 000 méteres távon mérkőzik meg egymással.
  • 2. (átvitt értelemben) <Bajjal, nehézséggel> megküzd, nagy erőfeszítéssel úrrá lesz rajta. Megmérkőzik az anyaghiánnyal, a faggyal, a széllel, a tudatlansággal. A természettudományos szemlélet sikerrel mérkőzik meg a babonával. □ Szép kis galibát csináltam …, de már most csak azért is megmérkőzöm a bajjal. (Jókai Mór)
  • megmérkőzés; megmérkőző; megmérkőzött.