Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGŐRÜL [g-ő] tárgyatlan ige
  • 1. Vki megőrül: vkinek az elméje megzavarodik; megtébolyodik. Megőrült, elmegyógyintézetbe szállították. □ A detonáció oly félelmes volt, hogy sokan sírógörcsöt kaptak és megőrültek. (Karinthy Frigyes) Az az érzés öntötte el, hogy meg kell őrülnie. (Nagy Lajos) || a. (túlzó) (rendsz. múltban) Elveszti józan ítélőképességét, belátását. Ember! Megőrültél?! Nem őrültem meg, hogy ilyen marhaságba belevágjak! □ Csak nem őrült meg, hogy másra bízza a titkainkat! (Jókai Mór)
  • 2. (bizalmas, túlzó) Megőrülök: módfelett idegessé leszek, elvesztem idegeim fölött az uralmat. Megőrülök ettől az ajtócsapkodástól, ettől a lármától, ettől a lassú ügyintézéstől. || a. (bizalmas, túlzó) Megőrülök!: <csodálkozás kifejezésére> (szinte) hihetetlen!
  • megőrülő; megőrült.