MEGMERÜL tárgyatlan ige
Rövid időre vízbe, folyadékba süllyed, s aztán újra a felszínre jut, miközben gyak. folyadék kerül a belsejébe.
A csónak majdnem megmerült, mikor a kövér ember beszállt. Akkora volt a sár, hogy megmerült benne a csizma. □ Karjaira emelé a leánykát, s visszagázolt vele a tutajához
Most itt ülj meg s csendesen viseld magadat, különben megmerülünk. (Jókai Mór) || a. <Üres, öblös tárgy> ilyen módon folyadékba, rendsz. vízbe merülve tele lesz, megtelik folyadékkal.
Megmerült már az az edény? A kútba eresztett vödör megmerült. □ Oly csekély cintányérok voltak, hogy a kalán sehogy sem merült meg rajtuk. (Táncsics Mihály)
- megmerülés; megmerülő; megmerült.