Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGLAPUL tárgyatlan ige
  • 1. <Élőlény> semmiféle hangot sem hallatva meghúzódik vhol, hogy ne vegyék észre. Bújócska közben meglapult egy karosszék mögött. A kis madarak meglapulnak, ha a héja köröz. □ A túlsó parton, egy bokor mögött, hatalmas tigris lapult meg. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elrejtve terül el, fekszik vhol. □ Az innenső részen a tatár falvak lapultak meg, a kéklő domb alatt. (Mikszáth Kálmán) A mélyben meglapult a táj. (Babits Mihály)
  • 2. (átvitt értelemben) <Személy kényes v. válságos helyzetben> úgy viselkedik, hogy ne lehessen észrevenni, igyekszik észrevétlen maradni. □ Mikor Noszty fenyegetőleg jelentkezésre szólította fel a közbeszólót, meglapultam. (Mikszáth Kálmán) Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember. (Ady Endre) A koldus … | egy kis élősdi nyugalomért | boldogan meglapul a Nagyok | lábainál. (Szabó Lőrinc)
  • meglapulás; meglapuló; meglapult.