MEGLÓDÍT tárgyas ige
<Nyugalmi állapotban levő testrészt, dolgot> lendülettel, lódítva mozgásba hoz.
Meglódította a karját. A vihar meglódította a fákat. □ A halász gólya
meglóditja szárnyát. (Arany János) A lutheránus lelkész maga mászott fel a
toronyba, hogy
meglódítsa a harangokat. (Mikszáth Kálmán) || a. Lódítva kimozdít vmit a helyéből, lódítva meglök, megindít vmit.
Nekirugaszkodott, és meglódította a megrakott szekeret. □ Egyszerre meglódítá a hajót a hullám. (Jókai Mór)
- meglódítás; meglódítható; meglódító; meglódított; meglódíttat.