MEGINTÉS [g-i] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
választékos,
hivatalos)
A megint (13) igével kifejezett eljárás, cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit, vmely csoportot megintenek; enyhe feddés, dorgálás, intő figyelmeztetés (vmi miatt).
Megintésben részesült. Megintését rossz néven vette. □ Több afféle
ispán-, kasznárfajta részesült
komoly megintésben. (Jókai Mór)