MEGENGESZTELŐDIK [meg-e] tárgyatlan ige (
választékos)
Haragja, sértődöttsége lecsillapul, nem neheztel többé; kiengesztelődik.
Elfeledte, hogy annyit bántották, s végül is megengesztelődött. Ha megsértették, nehezen engesztelődött meg. □ Öt esztendő múlva megengesztelődvén a pápa, őtet
főpapnak tette. (Katona József) Te angyali szív, nem tudnál megengesztelődni? (Eötvös József)
- megengesztelődés; megengesztelődő; megengesztelődött.