MEGEMLÍT [g-e] tárgyas ige
A kiegészítés szándékával hozzáfűz, ill. nyomatékosan szóba hoz, említ vmit <szóban v. írásban>.
Meg fogom említeni a te nevedet is. Ezt az eseményt több krónikás megemlíti. □ Lehetetlen legalább meg nem említenünk
ama jellemző mellékalakokat, melyek [Kemény Zsigmond] regényeinek annyi történelmi színt
adnak. (Péterfy Jenő) Resteltem magam |
hogy olyan avult csodák | érdekelnek, amiket
| meg sem említ már régi, igazi | nagyvárosi ember. (Szabó Lőrinc)
- megemlítés; megemlített; megemlíthető; megemlítő.