MÁTKASÁG főnév -ot, -a (
választékos,
régies)
A vőlegény és menyasszony között levő kapcsolat; jegyesség; menyasszonyság, vőlegénység.
Mátkaságban jár (vkivel); jegyben j. vele;
mátkaságban van, mátkaságra lép vkivel. □ Mi volna A legkevesb mit jegyben kérsz vele, Különben felhagyván a mátkasággal? (Vörösmarty Mihály) Kovács Maris nevű érdemes hajadonnal járt mátkaságban. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek ideje, időtartama.
Rövid mátkaság után; egész mátkasága alatt.