MEGLES tárgyas ige
<Vkit v. vkinek a cselekedetét> titokban megfigyeli.
Megleste a szerelmeseket, a tolvajt. Megleste, hogy hová rejtették a vasdobozt a pénzzel, és másnap kiásta. □ Megleste a fürdőző lyányokat, Szomjas nyáron berkes patakpartról. (Ady Endre) || a. (
ritka) Megfigyel (2). □ Ős eposzunk eltűntével majd semmink sincs, hol az egyetemes, népszellem nyilatkozását megleshetnők, kivéve a mese. (Arany János) || b. (Észrevétlenül, gyakran rejtekhelyéről) figyelve megvár, bevár vkit, vmit.
Megleste az utcán, hogy megszólíthassa. □ Imrus megleste, mikor Jolán néni
valami javítanivalóval a varrógéphez ült, hogy a géplárma szüneteiben felolvasson neki. (Babits Mihály) || c. Addig leskelődik, míg ki nem derít, föl nem fed vmit.
Megleste, hogy ki énekel éjszakánként a házuk előtt.
- meglesés; megleset; meglesett; megleshető; megleső.