MEGLENDÜL tárgyatlan ige
<Egyik végén mozgathatóan megrögzített tárgy, mozgatható végtag> mozgásba jön, lengő mozgást kezd végezni, könnyedén, gyengéden lengve megmozdul.
Meglendül az inga, vkinek a karja, a zászló. Meglendült kezében a bot. Meglendült a lába, hogy elrúgja a labdát. □ [A Holló] És a szárnya meg se lendül, és csak fent ül, és csak fent ül. (Babits MihályPoe-fordítás)
- meglendülés; meglendülő; meglendült.