MEGLEL tárgyas ige (
népies v.
választékos)
Keresés, kutatás után v. véletlenül megtalál (1, 3a) vkit, vmit.
Meglelte bátyját a sokadalomban. Meglelte elveszett kalapját. Megleli a megfelelő gondolatot, szót, választ. Meglelte benne az igazi barátot. □ Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjuvá teszi. (Madách Imre) Meglelte azt a házat, amiben Orczyék laktak. (Móricz Zsigmond) Íme, hát megleltem hazámat. (József Attila)
- meglelhető; meglelő; meglelt.