MEGKÜLÖNBÖZTET [mëkkülömbösztet] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. Megkülönböztet vkit, vmit: különbséget tesz vkik, vmik között, kiemeli eltérő sajátságaikat. Megkülönböztetik a nyugati szlávokat a keletiektől. Négy évszakot különböztetünk meg. □ Van
történeti hitel, mely a tények valóságán épül, ezzel szemben megkülönböztetem az eposzi hitelt. (Arany János) || a. Vkit, vmit megkülönböztet vmitől: észreveszi a köztük levő különbséget. Megkülönbözteti a búzát a rozstól. Megkülönbözteti a hollót a varjútól. Megkülönbözteti a kínaiakat a japánoktól. Megkülönbözteti a jót a rossztól. □ A dohányfüstben nem lehete [őket] egymástól megkülönböztetni. (Jókai Mór) || b. Megkülönböztet vmit, ritk. vkit: <megfelelő körülmények között> érzékel, érzékelés alapján felismer vkit, vmit. □ Jancsi szeme hozzászokott a sötétséghez, meg tudta különböztetni a tárgyak körvonalait. (Kosztolányi Dezső)
- 2. Vmi mutatja, jelzi vkik, vmik között a különbséget. Arca, hangja, járása, termete megkülönbözteti vkitől. A borok zamata különbözteti meg az évjáratokat. □ Tömérdek birka volt a keze alatt, egyforma kifejezéstelen arcú állatok, melyeket nem különböztet meg elütő arcszín. (Mikszáth Kálmán)
- 3. (régies, választékos) Többek közül kiemel, kitüntet (3) vkit, elsőbbséget ad neki. Azzal különböztette meg, hogy az asztalfőre ültette. Érdemeinek felsorolásával, műveinek méltatásával mindenki mástól megkülönböztette. □ Kitüntetjük, megkülönböztetjük a többiektől, fölfedezzük a jó tulajdonságait. (Jókai Mór) Erzsike sokszor megszólított, megkülönböztetett. (Mikszáth Kálmán)
- megkülönböztethetetlen; megkülönböztethető; megkülönböztető.