MEGKÖZELÍTHETETLEN [ë-e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (
régies) megközelíthetlen [ë-e-e-e]
- 1. Meg nem közelíthető. Megközelíthetetlen part, szirt, vad. Tavaszi áradáskor a falu megközelíthetetlen volt. □ Előtte az ostromlott város állt, megközelíthetetlen bástyáival. (Jókai Mór)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, akit nem lehet megkörnyékezni, megvesztegetni v. elcsábítani; hozzáférhetetlen. Megközelíthetetlen bíró, elöljáró, tanácstag. □ A megtámadott
Atalantát erényes nőnek állította, aki megközelíthetetlen. (Jókai Mór)
- megközelíthetetlenség.