Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <tárgy>, amely idők folyamán megkövesedett, kővé v. a kőhöz hasonlóvá vált. Megkövült csigahéj, kagyló. Megkövült őskori csontokat találtak. □ A kecskeköröm valami megkövült kagyló az özönvíz előtti időből. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben, ritka) Vmely meghatározott alakban állandósult, megmerevedett. □ Nem óhajtom, hogy a magyar dal oly állandó, megkövült formába szoríttassék, minő például a Sappho után nevezett mérték. (Arany János)
2. (rendsz. határozói raggal) (átvitt értelemben, választékos) <Csodálkozástól, megdöbbenéstől v. félelemtől> teljesen merevvé, mozdulatlanná vált <személy, arc>. Megkövülten hallgatott. □ A török megdöbben. Széles nagy ábrázata megkövülten mered Gergelyre. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Érzéketlenné, könyörtelenné vált. □ A kormányos, egy viharok közt megkövült tengerész, lefejté lábairól a haldokló kezeit. (Jókai Mór) Megkövült szívvel [élt] a megbántott ember. (Mikszáth Kálmán)