MAGASZTALÁS főnév -t, -ok, -a (kissé
választékos)
A magasztal igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki magasztal vkit, vmit, ill. az a cselekvés, hogy vkit, vmit magasztalnak; áradozó dicsőítés.
Lelkes magasztalás; vmely áru, film, regény, táj magasztalása; a bátorság, az erény, a jóság, a vitézség magasztalása; vki tehetségének égig magasztalása. Főnöke magasztalásában túltesz mindenkin. Az igazi érdem nem szorul magasztalásra. □ Kit magasztalással halmozott mindenki,
annak sírját most nem tudni, hová lett. (Jókai Mór) || a. Magasztaló kijelentés, nyilatkozat, beszéd.
Restelkedve hallgatta könyvének magasztalását. Nagy magasztalással szólt barátjáról. □ Az én búsult lelkem
Hada inkább dicsérjen Ez földön éltében Szép magasztalásokkal. (Balassi Bálint) Leányok, ne bolondozzatok, egymás hegyibe hordva ifjaitok magasztalását, melyik a különb köztük. (Mikszáth Kálmán)