Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGKÖVETEL tárgyas ige
  • 1. Megkövetel vmit: állandóan, következetesen és rendsz. eredményesen követeli, hogy vmit megadjanak v. teljesítsenek neki. A gyermek is megköveteli a maga porcióját. A munkavezető megköveteli a jó munkát. □ [A] dagadt bőrtárcájú, hangos gavalléroknak nem kellett a régi cigány, megkövetelték … az új pesti módit. (Kuncz Aladár) Az urak … megkövetelték, hogy legalább a nemeslevelét mutassa be a pap. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (átvitt értelemben) Vmi megkövetel vmit: vminek a létéhez, fennmaradásához, működéséhez feltétlenül szüksége van vmire. A gyümölcsfa megköveteli a gondos ápolást. Ez a gép megköveteli az állandó, olajozást. □ A test megköveteli a maga pihenését. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vmi megkövetel vmit: vmely munka folyásának, vmely cselekvés eredményének, sikerének v. vmely terv teljesülésének elengedhetetlen feltétele vmi. A tanulás megköveteli a teljes figyelmet. Vállalkozásunk sikere megköveteli a teljes odaadást.
  • megkövetelés; megkövetelhető; megkövetelő; megkövetelt; megköveteltet.