MEGBIZONYOSODIK ige -tam, -ott, -jék (-jon) (határozói vonzattal)
Vminek az igazi mivoltáról, lényegéről bizonyosságot szerezve, kétségei eloszlanak.
Megbizonyosodik vmiben, vmi felől v.
vmiről; megbizonyosodik vkinek a jószándéka, az őszintesége felől. Az ügyben okvetlen meg akart bizonyosodni. Megbizonyosodott a valódi tényállásról. □ Báthory Gábor erdélyi fejedelmet tíz esztendő múlva temették el. Hát a szegény ember is megengedheti magának, hogy egy hetet adjon a szeretteinek: akkor legalább megbizonyosodik felőle, hogy igazában való halott-e. (Móricz Zsigmond)
- megbizonyosodás; megbizonyosodó; megbizonyosodott.