MÁMORÍTÓ  melléknév -n v. -an, -bb (választékos)
Mámort (főleg 1, 2) okozó, mámorba szédítő. Mámorító csókok, illatok. □ Van egy csodaszép asszony, 
 csábító, mámorító s telhetetlen. (Jókai Mór) A lengedező szél mámorító akácillatot hajtott maga előtt. (Mikszáth Kálmán)