Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGKEFÉL tárgyas ige
  • 1. <Hajat, szőrzetet> kefével lesimít. Megkeféli a bajuszát, a haját, a szakállát. || a. Megkefél vkit: vkinek a haját kefével lesimítja. Keféld meg azt a gyereket, mert nagyon borzas!
  • 2. <Lovat> keféléssel portól v. sártól megtisztít. A huszár megkefélte a lovát. || a. <Ruhaneműt, kül. kalapot> kefével végigsimítva portól v. sártól többé-kevésbé megtisztít. Mielőtt becsomagolta volna, megkefélte a kalapot.
  • 3. (átvitt értelemben, régies, tréfás) Alaposan elver, elpáhol, ill. megszid. □ Ha valamit vétek, Ott is megkefélnek, De legalább megmondják, miért? (Jókai Mór)
  • 4. (átvitt értelemben, régies, tréfás) Megkefél vkit: <kártyajátékban> elnyeri vkinek a pénzét, kifosztja. □ A kocsis beszélte, hogy a kártyában derekasan megkefélték … azt mondja, egy fityingje se maradt. (Mikszáth Kálmán)
  • 5. (átvitt értelemben, durva) Megkefél vkit: <férfi> közösül vkivel.
  • megkefélés; megkefélkezik; megkefélő; megkefélt; megkeféltet.