Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGHŐKÖL tárgyatlan ige
  • 1. <Állat rákiáltásra, zajra, hangra, a gyeplőszár meghúzására v. vmely váratlan akadálytól, ijesztő dologtól> visszatorpan, hátrafarol. Meghőkölt a lova a halott embertől, a füsttől, a gépkocsi kürtjétől. Hő! – kiáltotta a hajcsár, és az ökrök meghőköltek.
  • 2. (átvitt értelemben, ritka) Visszariad, meghátrál. □ A halálítélet végrehajtása elől meghőkölt valamennyi. (Mikszáth Kálmán)
  • 3. (átvitt értelemben) <Rendsz. személy, vmely váratlan élmény hatására> egy pillanatra megriad, zavarba jön. Amikor ezt hallotta, hirtelen meghőkölt. □ Tud-e az úr magyarul? – Ráby meghőkölt e kérdésre. (Jókai Mór) Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé | S Párisból az Ősz kacagva szaladt. (Ady Endre)
  • meghőkölés; meghőkölő; meghőkölt; meghőköltet.