MEGKONGAT tárgyas ige (
hangutánzó)
<Harangot, öblös tárgyat, ill. nagyobb fa- v. fémlemezt> egyszer v. többször úgy üt meg, hogy az kongó hangot ad.
Megkongatja a cserépedényt, a gongot, a hordót, a kolompot. Ebédidőben a tanyán megkongatták a fatáblát. || a. (
átvitt értelemben)
Megkongatja felette a halálharangot: egy alkalommal megszűnését, pusztulását hirdeti, jósolja.
- megkongatás; megkongató; megkongatott.