MEGKOCOGTAT tárgyas ige -tam, -ott, ..asson (
hangutánzó)
<Vmely kemény tárgyat, kül. ablakot> gyengén, de viszonylag éles hangot előidézve, körömmel, ujjal v. vmely kisebb kemény tárggyal néhányszor megüt.
Megkocogtatja az ablakot. Gyűrűjével megkocogtatta a poharat. □ Anika nagy bátorsággal odament az ablakhoz, s megkocogtatá annak fatábláját. (Eötvös Károly) [A fejedelem] halkan megkocogtatta a deák ajtaját. (Móra Ferenc) A mellénye zsebében rejtegetett ezüstforintossal halkan megkocogtatta az üvegpoharat. (Krúdy Gyula)
- megkocogtatás; megkocogtatható; megkocogtató; megkocogtatott.