MEGKESEREDIK [ë-e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. Megkeseredik vmi: vminek az íze egészen keserűvé válik. A rothadó gyümölcs megkeseredik. □ Lenyelte
a könnyeit, és keserűvé vált a teje, s a picinek is megkeseredett a gyomrocskája. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben) Kedélyének, kedélyállapotának korábbi derűjét, nyájasságát elveszti, s mogorva, nyűgös emberré válik. Mostanában nagyon megkeseredett. || a. (átvitt értelemben) <Élete, életének egy szakasza> keserű, örömtelen lesz. Újabban nagyon megkeseredett az élete. □ Meg van keseredve az a napom, melyben reá gondolok. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) <Kedély> mogorvává válik. Megkeseredett a kedélye; megkeseredik vkinek a szíve (vmin, vmi miatt): nagy keserűség, szomorúság fogja el. □ Annyira jutott-e ügyed,
hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? (Zrínyi Miklós)
- megkeseredés; megkeseredett; megkeseredő.