MEGITTASUL [g-i] tárgyatlan ige (
választékos)
<Vmely erős érzelmi, lelki hatás következtében> olykor még az értelmet is elhomályosító ujjongó öröm, boldogság érzése fogja el, a mámoros kábulat állapotába jut; megmámorosodik.
Megittasult a nagy szabadságtól. □ Felköszöntőt mondott, saját mámorától megittasulva. (Kuncz Aladár) [A vendégek] megittasulnak a muzsikaszótól. (Kosztolányi Dezső) || a. (
ritka) <Érzékszerv> mámoros kábulatot okozó érzéki benyomással telítődik. □ Megittasult a szem selyem attiláján, piros bársony mentéjén. (Mikszáth Kálmán)
- megittasulás; megittasuló; megittasult.