MEGINDULÁS [g-i] főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában a megindul igével kifejezett történés; az a tény, hogy vki, vmi megindul(t).
- 1. (átvitt értelemben is) Vmely mozgás, működés elkezd(őd)ése; mozgásba lendülés, elindulás. A csapat, menet megindulása; a kocsi, a vonat megindulása; a jég, a szél, a víz megindulása; a gépezet, a motor megindulása; a gyár, a munka, az üzem megindulása. || a. (átvitt értelemben) Vmely folyamat elkezdődése. A háború, a per, a sztrájk, a vita megindulása.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Szánalom, részvét, meghatottság érzésének felébredése vkiben, vmely közösségben. A közönség, a nézők megindulása. Nem bírta megindulás nélkül nézni a jelenetet. || a. (átvitt értelemben, választékos) Ennek eredménye: az így támadt érzelem, érzelmi állapot; meghatódottság, megindultság. Megindulást érez. □ Erővel elfojtja megindulását. (Csiky Gergely) Mély megindulással állt az asztalnál, s merően nézett az öregre. (Gárdonyi Géza)
- megindulási.