MEGBILLEN tárgyatlan ige
Vmi hirtelen billenő mozdulatot tesz; egyet billen.
Megbillen az asztal; megbillen a mérleg serpenyője. A pohár megbillent, s kiloccsant a bor. A levegőben köröző repülőgép szárnya megbillent. || a. (
átvitt értelemben is)
Megbillen az egyensúlya vminek, (
ritka)
vkinek: <rendsz. vmely váratlan dolognak a kedvezőtlen hatására> nyugalmi helyzetéből kimozdul, megszokott menetétől eltér vmi, vki, vminek a szilárdsága meginog, rendezettsége megzavarodik.
A rossz alátámasztás következtében megbillent a létra egyensúlya. Egyensúlya hirtelen megbillent, lezuhant az állványról. Gyermeke halála után megbillent a lelki egyensúlya. Megbillent a gazdasági élet egyensúlya.
- megbillenés; megbillenő; megbillent melléknév.