MAGYARÁZKODÁS  főnév -t, -ok, -a (gyak. 
rosszalló)
A magyarázkodik igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki magyarázkodik. 
Puszta magyarázkodással nem teheti jóvá a hibáját. Magyarázkodásával csak rontott a helyzeten. □ Janka 
 észrevette, hogy én váltottam meg a vasúti jegyet édesapámnak 
 Ebből egy hosszú úton tartó fojtott rosszkedv és magyarázkodás származott. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek eredménye: magyarázkodó közlés, kijelentés. 
Szánalmas, üres, fölösleges, véget nem érő magyarázkodásba kezdett. Nem fogyott ki a magyarázkodásból. Ez nem egyéb üres magyarázkodásnál. Magyarázkodásait nem fogadhatom el.