MEGISMERÉS [g-i] főnév -t, -e [e], (
népies) megösmerés (csak egyes számban)
- 1. A megismer (1) igével kifejezett folyamat, történés; vmire vonatk. ismeretek megszerzése. Népünk és nyelvünk megismerése. || a. (filozófia) Az az értelmi folyamat, amelyben a szemlélettől az elvont gondolkodásig haladva és fogalmainkat a gyakorlat próbájának alávetve, képet alkotunk a tudatunktól függetlenül létező valóságról. → Adekvát megismerés; érzéki, intuitív, objektív, tudományos megismerés; a megismerés folyamata, formái, törvényei. A megismerés a természet emberi visszatükrözése írta Lenin. □ Valóság, Álom, ha egész, ha rész, | egy szerelmem volt, a Megismerés. (Szabó Lőrinc) || b. (filozófia) Ismeretelmélet. Dialektikus megismerés; a megismerés forrásai, módszerei.
- 2. Felismerés, ráismerés. Rég nem látott barátjának megismerése; az elveszett állat, az ellopott könyv megismerése; vkinek hangjáról, járásáról való megismerése; a hamisított áru megismerése.
- megismerési.