MEGIRIGYEL [g-i] tárgyas ige
<Erkölcsi, anyagi javakat> irigyen elkíván vkitől. Megirigyel vmit vkitől; megirigyelik az állását, a szerencséjét, a tehetségét. □ Nyolcan-tízen készítettük Loló rejtekhelyét, ahol olyan lakása lesz, hogy a legúribb kutyák is megirigyelhetik tőle. (Kuncz Aladár) A közgyűlés egy pillanat alatt megfordult
Megirigyelték Makróczytól, hogy ő legyen az alföldi dózse. (Móricz Zsigmond) || a. Megirigyel vkit: <anyagi v. erkölcsi javaiért> rossz szemmel kezd nézni vkire; vkinek a javait megkívánva, irigység támad benne. Megirigyel vkit vmiért. Akárki megirigyelhette a szerencséjéért!
megirigyelés v. megirigylés; megirigyelő v. megirigylő; megirigyelt v. megirigylett.