Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGINDUL [g-i] tárgyatlan ige
  • 1. Megkezdi vmely irányban való haladását; elkezd menni, haladni; elindul. Megindul az úton. Megindult a kertajtó felé. Közéjük csapott a lovaknak, s a szekér nyikorogva megindult. □ Öszveütném sarkantyúmat, megindúlnék, Még e város felé háttal sem fordúlnék. (Csokonai Vitéz Mihály) Valaki megfogta a kezét … Dódi engedelmesen megindult. (Karinthy Frigyes) Ó jaj, a vonat megindul, | lassan indul, tétováz. (Babits Mihály) || a. <Személy, ill. személyek csoportja, menet> megkezdi útját, menetelését; elindul. Lassan megindult a temetési menet. Megindult a szultán nagy seregével Magyarország ellen. □ Konstantinápolybul megindult Szolimán, | Aval az sok haddal. (Zrínyi Miklós) Holnap megindúlunk Drinápoly felé, hogy ott meglássuk azt a hatalmas … császárt. (Mikes Kelemen) A kubikos társaság sietve szedi össze a cókmókját, s mindent a talicskába rakván, megindulnak a töltésen. (Tömörkény István) || b. <Közlekedési eszköz> megkezdi szokott napi útját. Már megindultak a villamosok.
  • 2. <Gépezet, szerkezet, szerv> megkezdi mozgását, működését; elkezd mozogni, működni. Berregve megindul a motor; megindul a kerék, a szélkelep. □ Sistereg a vas, … fogók szája markol bele, … megindulnak a nagy kalapácsok. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) <Üzem> megkezdi működését. Megindul a gyár, a malom, az olajütő, a pálinkafőző.
  • 3. (ritka, választékos) <Vér, könny> folyni, csorogni kezd. Megindul az orra vére. □ Zászlódat látom, Bulcsú, s szemem árja megindúl. (Vörösmarty Mihály) Kristonnak az orra vére indult meg ijedtében. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. Vmi megindul: vmit alkotó, ill. körülvevő anyag, rendsz. földnek, kőnek nagy tömege mozgásba jön, megrendül, omlani kezd. Megindul a hegy, a lavina, a part, a tárna; (átvitt értelemben) ég (és) föld megindul: nagy veszedelem, katasztrófa kezdődik. □ Egy pillanat és megindul a hegy. (Ady Endre) Az ember … megpiszkálja a halmot. A gúla megindul, s a fa potyog. (Gelléri Andor Endre) || a. <Jég> zajlani kezd. Februárban megindult a jég a Dunán.
  • 5. (átvitt értelemben) <Újság, folyóirat> első számával megkezdi sorozatos megjelenését. Megindult az Esti Hírlap. □ A lap megindulhatna jövő októberben. (Arany János)
  • 6. (átvitt értelemben, választékos) Megindul vmely úton v. vmi felé: elkezd haladni vmely cél, fejlődési fok, állapot felé; elindul. Megindul a fejlődés, a művelődés útján; megindul a lejtőn; megindul az önállóság felé.
  • 7. (átvitt értelemben) <Cselekvés, tevékenység, folyamat> megkezdődik. Megindul az aratás, a cséplés, az építkezés; megindul a gyűjtés, a mozgalom; megindul az eljárás, a nyomozás, a per; megindul a forgalom, a szállítás; megindul a beszélgetés, a társalgás, a vita; megindul az eső, a meleg légáramlás, a szél; megindul az erjedés, a forrás, a párolgás. □ A szél megindul És ajakamra fú lombbul Egy első hervadt levelet. (Tóth Árpád) Megindulnak az őszvégi esőzések. (Kuncz Aladár) Most aztán megindult a vita is. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, népies) Megindul (a must): megkezdődik az erjedése, erjedni, forrni kezd. || b. (átvitt értelemben) Megindul belőle a szó v. megindul a szava: a) hosszabb beszédbe kezd; b) beszédessé válik. □ Míg reggel csak szűkszavú feleleteket ad …, délben már magától megindul a szava. (Nagy Lajos)
  • 8. (átvitt értelemben, népies) <Élőlény> nagyobb mértékben fejlődni, növekedni kezd; fokozottabb fejlődésnek, növekedésnek indul; nekiindul. Kis csenevész gyerek volt, de aztán megindult. Szépen megindult a rozs.
  • 9. (átvitt értelemben, választékos) Szánalomra, részvétre gerjed; meghatódik. Mélyen megindult a béresek nyomorúsága láttán. Az árvák láttán mindenki megindult. □ Kemény asszonyszív legyen az, amelyik még az ilyen szép példabeszédre se indul meg. Etel megindult. (Móra Ferenc)
  • meginduló; megindult.