MEGILLETŐDIK [ë-e; g-i] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön)
- 1. Bensőséges meghatottság, szánalom v. részvét érzése fogja el. Megilletődve fejezte ki részvétét. Megilletődött ekkora ínségen. □ Szegednek népe
mélyen megilletődve hajlok meg előtted. (Kossuth Lajos) Meg sem illetődött azon az újságon, hogy Péter katonának csapott fel. (Mikszáth Kálmán)
- 2. <Meghatottság v. elfogódottság miatt> zavarba jön. Annyira meg volt illetődve, hogy nem találta a szavakat.
- megilletődő; megilletődött.