Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGHÍVÁS főnév -t, -ok, -a
  • 1. A meghív igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki(k) meghív(nak) vkit. Állásra, egyetemre, hivatalra való meghívás; eleget tesz a meghívásnak; meghívást kap ebédre; → lemondja a meghívást; a meghívást elfogadja, elhárítja, visszautasítja. A te meghívásodra jöttem ide. Ne vesse meg a meghívásomat. Meghívásomat fenntartom. □ Az asszonyság viszonozta a meghívást, és így váltak el. (Petelei István)
  • 2. (ritka) Írásban v. szóban közölt meghívó üzenet, felkérés, ill. felhatalmazás. Meghívást bocsát ki; meghívást kapott. A meghívásra örömmel válaszolt.
  • 3. (postaügy) Az a hivatali eljárás, amelynek során vmely postahivatal olyan, telefonbeszélgetésre meghívott lakost, akinek lakásán nincs telefon, a postahivatal nyilvános távbeszélő állomására hívat a beszélgetés lebonyolítására. Meghívással beszéltem vele.
  • Szóösszetétel(ek): meghívásözön.
  • meghívási.