MÁGNESES [ë-ë v. e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (fizika) A mágneshez tartozó, belőle származó, vele kapcsolatos. Mágneses anomália ←; mágneses elhajlás ←; mágneses erőhatás; mágneses indukció ←; mágneses mező v. tér. || a. (fizika) Mágnességgel bíró, mágnességet mutató. Mágneses pólus; mágneses sarok; a Föld mágneses sarkai, tengelye. A vasmag az áram hatására mágneses lett.
- 2. (műszaki nyelv) Mágnessel működő, ellátott. Mágneses akna, gyújtó, kapcsoló, megszakító.
- 3. (átvitt értelemben, ritka) Ellenállhatatlan vonzóerővel ható, delejes (3) hatású. Mágneses erővel hatott az emberekre. A regény mágneses varázsa teljesen lekötötte őt.
- mágnesesség.